AZ ACÉLBETÉTES GUMIABRONCSOK HASZNÁLATI SZABÁLYAI

1. 1. Általános szabályok

A pneumatikus gumiabroncsok a jármű futóművének legfontosabb elemei közé tartoznak.

A használat során a pneumatikus gumiabroncsok biztosítják a kerekek megfelelő érintkezését az úttesttel, a fékező és húzó erőhatások átvitelét, a jármű mozgása során keletkező lökések, ütések, rázkódások tompítását, a jármű biztonságos kormányozhatóságát, dinamikus és egyenletes úttartását, a megfelelő terepátjárást a különféle útviszonyok között, és hatással vannak a jármű üzemanyag-fogyasztására és zajszintjére is.

A felni és a rászerelt gumiabroncs együttese alkotja a jármű mozgásához elengedhetetlen kereket. A kerekeket különböző, helyenként összetett terepviszonyok és időjárási körülmények között használják. A jármű haladása során a gumiabroncsokra számos akadály lehet hatással: kövek, szögek, egyenetlen útfelületek (göröngyök, kátyúk), sínek és vízelvezető csatornafedelek éles szélei stb., nehéz terepviszonyok között pedig ezekhez további, az abroncsokat és a felniket veszélyeztető váratlan tényezők is hozzáadódhatnak.

Az abroncsok gumifelületének kisebb mechanikai sérülései (felszíni vágások, horzsolások, repedt vagy leszakadt futómintázati elemek stb.) idővel nagyobb problémák forrásává válnak, a mintaárkokba szorult kövek, fém és egyéb idegen tárgyak fokozatosan a gumiköpenybe ékelődnek, amivel lokális sérüléseket váltanak ki.

A magas nyári környezeti hőmérséklet, a túl alacsony vagy magas légnyomás a gumiabroncsokban, a szállítóeszközök túlterhelése, a közlekedési szabályok megsértése (hirtelen gyorsítások és fékezések, kisodródások) a gumiabroncsot alkotó anyagok túlzott felmelegedéséhez vezetnek, ami felgyorsítja az abroncs kopását, a sokszorosan ismétlődő deformálódások miatti anyagfáradást.

A futófelület átlagos, természetes kopása esetén a gumiabroncsok használata a különböző járműtípusok számára a közlekedési szabályokban meghatározott mintaárok-mélység határértékéig engedélyezett (amikor a gumiabroncs futófelületén láthatóvá válnak a kopáshatár-jelzések). A futófelület kopáshatárának elérése után a gumiabroncs nem használható tovább. Ezt a feltételt azért fogadták el, hogy fenntartható legyen a közlekedés biztonsága, különösen a nyáron víz és sár, télen hó és jég által fedett úttesteken.

Ha a szövetvázon, illetve az abroncsperemen nincs jelentősebb sérülés, akkor a teljesen elkopott felületű gumiabroncsok új futófelület kialakításával felújíthatók (RETREAD – újrafutózás). A REGROOVABLE feliratot viselő gumiabroncsok esetén pedig a 2. sz. mellékletben foglaltak szerint újravágással nagyobb profilmélységű futófelület is készíthető.

2. 2. Az acélbetétes gumiabroncsok jellemzői

A gumiabroncsok műszaki paramétereit elsősorban a konkrét használat és rendeltetés figyelembevételével határozzák meg.

2.1 A sebességindex (SI – Speed Index) a maximálisan megengedett sebesség egyezményes jelölése;

2.2 A terhelési index (LI – Load Index) az egyes, illetve iker üzemmódban használt kerekek esetén nem más, mint a szövetváz teherbírásának jelölése, ami a gumiabroncsra helyezhető maximális terhelést határozza meg. Korábban a szövet besorolást alkalmazták („PR”, egyezményes jelölés a gumiabroncs tartósságára); A terhelési indexek az 1. sz. Mellékletben láthatók.

2.3 A nyomásindex ("PSI") a kísérleti nyomás értékét jelöli;

2.4 Rendeltetésüktől és a használat körülményeitől függően a gumiabroncsok az alábbi futófelületi mintázatokkal rendelkeznek:

2.6 A gumiabroncsok jelölései

A gumiabroncsok jelölései megfelelnek az 54. és a 117. számú ENSZ EGB előírások követelményeinek. Az acélbetétes gumiabroncsok oldalán található feliratok és jelölések az 1. sz. ábrán láthatók.

Az abroncsmodell jelöléseinek jelentése: 315/80 R22.5 156/150K TyRex All Steel XY-Z, ahol KÉPPPP!!!! Z = 1, 2, 3… - a modell sorszáma.

3. Rövid ismertető a járművek kerekeiről és felnijeiről

A kerék a jármű azon forgó eleme, amely viseli a jármű súlyából eredő terhet és átadja a forgatóerőt. A kerék a gumiabroncs és a kerékagy között helyezkedik el. A keréknek általában két fő alkotóeleme van: a felni és a keréktárcsa. A felni a kerék azon része, amelyre felszerelik és amelyre „támaszkodik” a gumiabroncs. A tárcsa a kerék kerékagy és felni közötti összekötő eleme. Az egyes kerék a kerékagyra szerelt, egy gumiabroncsot hordozó kerék. Az iker kerék két, közös kerékagyon elhelyezett egyes kerékből álló kerék.

Az autók kerekeit az adott járműtípushoz való tartozásuk, felépítésük és a rájuk felszerelhető gumiabroncsok típusa szerint csoportosítják.

4. A gépjárművek felszereltségének gumiabroncsokkal való ellátása

A jármű megfelelő felszereltségének biztosítása érdekében a gumiabroncs kiválasztását a méret, gyártmány, terhelési index, sebességindex, futófelület-mintázat figyelembevételével minden egyes konkrét gépkocsi, autó- és trolibusz, pótkocsi és félpótkocsi márkához és modellhez, úgy a fejlesztés alatt állókhoz, mint a már szériagyártásban lévőkhöz az adott jármű használati útmutatójában foglaltaknak megfelelően kell elvégezni.

Tilos a jármű ugyanazon tengelyére különböző méretű, felépítésű (radiál, diagonál, tömlős, tömlő nélküli), gyártmányú, mintázatú, szegecses és szegecs nélküli, téli és nyári, új és felújított, illetve új és vágott gumiabroncsokat szerelni.

A meghibásodott gumiabroncsok részleges cseréje esetén célszerű kipótolni az autó felszereltségét a használatban lévőkkel azonos méretű és gyártmányú gumiabroncsokkal, mivel az azonos méretű, de eltérő gyártmányú gumiabroncsoknak különböző lehet a felépítése, futófelületi mintázata, gördülési sugara, tapadási tulajdonságai és egyéb használati jellemzői.

Iker gumiabroncsok esetén a megfelelő működés biztosítása érdekében úgy célszerű kiválasztani az abroncsokat, hogy a lehető legkisebb legyen a különbség az abroncsátmérőben a futófelületi kopás miatt.

A szállítójárműveken nem ajánlott felújított gumiabroncsok alkalmazása az első tengelyen. A gumiabroncsok újrafutózás általi felújítását a karkasz javításával együtt végzik.

5. A gumiabroncsok fel- és leszerelésének szabályai

A gumiabroncsok fel- és leszerelését erre szolgáló gumiabroncs-szerelő műhelyben, speciális eszközök, szerszámok és berendezések igénybevételével kell elvégezni. A fel- és leszerelési munkálatoknál be kell tartani az alábbi szabályt: a felnire csak az adott jármű számára meghatározott méretű és márkájú gumiabroncsot szabad felszerelni.

Kizárólag kifogástalan állapotú, tiszta, száraz, megfelelő méretű és típusú gumiabroncsok szerelése megengedett. A szerelést megelőzően a gumiabroncsokat alapos külső vizsgálatnak kell alávetni peremszélesítő vagy más eszközök használatával. A gumiabroncs gyári vagy használatból eredő hibája észlelése esetén a gumiabroncs felszerelése tilos. A külső tárgyakat (köveket, szögeket stb.) el kell távolítani az abroncsból.

A gumiabroncs felnire való felszerelése előtt kenőanyaggal meg kell kenni az abroncs peremét és a felni abroncstartó részét.

Tilos a szerelés, ha a felnin vagy annak alkotórészein hibák észlelhetők: deformálódások, repedések, éles, durva élek, rozsda az abronccsal való érintkezési felületeken, az adott autó számára meghatározottnál nagyobb átmérőjű rögzítőfuratok. A felnik felületét meg kell tisztítani a rozsdától és be kell vonni lakkal vagy fémfestékkel.

Ha a gumiabroncs pereme a levegővel való felfújást követően nem elég szorosan „ül” a felnin, akkor először ki kell engedni a levegőt a gumiabroncsból, le kell azt szerelni és el kell hárítani az abroncsperem helytelen illeszkedését okozó hibát, majd ezt követően lehet újra felszerelni a gumiabroncsot a felnire, felfújni az abroncsot és ellenőrizni a perem megfelelően szoros illeszkedését. Az iker kerekek járműre való felszerelésekor úgy kell összeilleszteni a két felnit, hogy a belső kerékabroncs szelepéhez a külső kerék leszerelése nélkül lehessen hozzáférni a nyomásmérés elvégzéséhez vagy a gumiabroncs felfújásához.

Tilos:

• a) leszerelni a felniről a nyomás alatt lévő gumiabroncsot;
• b) módosítani a peremgyűrűn, ha a gumiabroncs nyomás alatt áll;
• c) iker kerekek esetén kocsiemelő alkalmazása nélkül leszerelni a második kereket, annak valamilyen kiemelkedő tárgyra való felhajtása révén;
• d) a fel- és leszerelési munkálatok során kétkezes kalapácsot, illetve olyan hasonló eszközt használni, amely károsíthatja a kereket és annak alkotóelemeit;
• e) a szelepeket különféle dugaszoló eszközökkel helyettesíteni.

6. A gumiabroncsok használata

Az évek során végzett megfigyelések és a felgyülemlett tapasztalat alapján a gumiabroncsok idő előtti meghibásodásának fő okozói közé az alábbiakat sorolják:

•  a gumiabroncs felnire való fel- és leszerelésére vonatkozó szabályok be nem tartása;
•  helytelen nyomás a gumiabroncsban;
•  a jármű túlterhelése;
•  a gépkocsi futóművében levő szerelvények és szerkezeti elemek meghibásodása (az első kerekek nem megfelelő szögben való felszerelése, helytelen kerékösszetartás, dőlésszög, a lengéscsillapítók műszaki állapotának romlása stb.);
•  a jármű szakszerűtlen vezetése.

6.1 A fel- és leszerelési szabályok be nem tartása a gumiabroncson főleg a perem és a légzáró réteg, a felnin pedig a karima mechanikai károsodásához vezet. A gumiabroncs élettartamának csökkenése, működőképességének romlása leggyakrabban az alábbiak miatt következik be:

•  a gumiabroncs és a felni inkompatibilitása (ezért van az, hogy az abroncsokra vonatkozó szabványokban az abroncsjelöléseknél feltüntetik a javasolt és megengedett felni profilok jelöléseit is – a felnikre vonatkozó szabványoknál is);
•  a gumiabroncs deformálódott karimájú vagy rozsdás támasztófelületű felnire való felszerelése;
•  hibás vagy nem megfelelő felszerelés és eszköz alkalmazása a fel- és leszerelés során;
•  a fel- és leszerelés technológiai folyamatának megsértése, például ha nem kenik be az abroncsperemet hermetizáló anyaggal (tömítőzsírral);
•  a tisztasági követelmények be nem tartása a gumiabroncs felnire való felszerelése során.

A gumiabroncs pereme gyakran azért szenved sérülést, mert azt jelentősen korrodálódott vagy mechanikai sérüléseket tartalmazó karimájú felnire szerelik. A rozsda megeszi a gumiabroncsok peremeit, növekszik azoknak a felni tartófelületével való súrlódása, sőt, az így keletkező hőmérséklet annyira megnövekedhet, hogy a gumi felolvad és szinte ráforr a felni tartófelületére.

6.2 A nem megfelelő nyomás a gumiabroncsban az idő előtti elhasználódás egyik legfőbb oka.

A pneumatikus gumiabroncs csak abban az esetben látja el megfelelően alapfunkcióit – a lökések és rázkódások tompítását, a megfelelő érintkezést az úttesttel és az utazás kényelmének támogatását –, ha azt gázzal vagy levegővel az adott terhelési és sebességindexnek megfelelő nyomásértékig töltik fel.

Nyomásveszteség a gumiabroncsban az alábbi esetekben fordulhat elő:

•  a gáz vagy a levegő természetes szivárgása esetén a légzáró rétegen, a felni szelepnyílásán, illetve magán a szelepen keresztül. A természetes szivárgás meglehetősen lassú folyamat;
•  a gumiabroncs közvetlen sérülése (kilyukadása) esetén – akár a gyártás során (ami kevéssé valószínű, mivel az abroncsok gyakorlatilag 100%-ban átmennek valamilyen végső ellenőrzésen), akár a használat következtében (ami véletlen tényező). Ekkor az abroncsnyomás jól észlelhető módon csökken;
•  a szelep nem megfelelő hermetizáltsága, az abroncs megbízhatóbb gáz- vagy a levegőtartását biztosító zárósapka hiánya, illetve a szelep és a felnifurat inkompatibilitása esetén;
•  a felni nem megfelelő hermetizáltsága (a felni és a karima mechanikai sérülései, rosszul hegesztett kötővarratok, a felnitest repedései) esetén;
•  a gumiabroncs nem megfelelő felnire való felszerelése, a felni karimájának vagy abroncstartó felületének deformálódása esetén.

6.2.1 A gumiabroncsnak az előírtnál alacsonyabb nyomásértéken való használat miatt keletkező túlmelegedése azt eredményezi, hogy az abroncsban csökken a benne lévő alkotóelemek kötődési szilárdsága. Ez a szövetvázban történő rétegleváláshoz, a futófelület és a perem elválasztódásához vezet. Az ilyen gumiabroncs további használata elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy a szövetváz előbb vagy utóbb elválik a belső (légzáró) rétegektől és az abroncsperemtől, azok eldörzsölődnek és leszakadnak. Emellett a szövetváz még törést is szenvedhet. A túl alacsony nyomásértéken való használat során különösen nagy mértékű kopásnak vannak kitéve az ikerabroncsok. Ezek szövetvázait az oldalfalak érintkezése és eldörzsölődése is rombolja. Ha a jármű rossz minőségű, kemény borítású úttesten túl alacsony nyomású gumiabroncsokon közlekedik, akkor a nagyobb kátyúkon és göröngyökön való áthaladás során nagy valószínűséggel károsodás éri a felnik karimáját és a gumiabroncsok oldalfalait. Ha a jármű bevesz egy kanyart, ferdén ráhajt valamilyen akadályra, például járdaszegélyre, vagy a villamossínek mentén halad, a gumiabroncs magától is leválhat a felniről.

6.2.2 Ha a gumiabroncsot az előírtnál magasabb nyomáson használják, akkor csökken a futófelület és az úttest érintkezési területe, növekszik a futófelület középső részére eső nyomás, és ennek következményeként a gumiabroncs intenzív kopásnak indul. A gumiabroncsban uralkodó túlnyomás a szövetbetét és a szövetváz károsodását, illetve szakadását eredményezheti, ha az autó ráhajt valamilyen akadályra. A túl nagy nyomású gumiabroncsok hajlamosabbak a szúrás vagy vágás okozta defektekre is.

6.2.3 Az egyenetlen, hepehupás utakon romlik a jármű haladásának egyenletessége: az út minden egyes döccenése, különösen a kanyarokban, erős ütések formájában közvetítődik a kormánymű alkatrészeire, a felfüggesztésre, a kerékagy csapágyaira.

6.3 A járművek túlzott megterhelése

Ha a járműre vagy a pótkocsira a megengedett terhelési indexhez képest nagyobb összsúlyú terhet helyeznek, akkor a gumiabroncs túlterhelést szenved. Ugyanaz történik, ha kisebb külső átmérőjű vagy profilszélességű gumiabroncsot alkalmaznak, vagy túlságosan egyenlőtlen a teher eloszlása a járművön vagy a pótkocsin. A túlterhelésnek oka lehet az is, ha az iker kerekek közül az egyik gumiabroncsában csökkent a nyomás. A gumiabroncsok túlterhelésének a jelei: az oldalfalak radiális deformálódásának növekedése (ami a szövetváz kör alakú repedései formájában jelentkezik; az út egyenetlenségeire való ráhajtásokkal járó ütések során a szövetváz a futófelület vállrészén sérül), a karosszéria rázkódása, ingadozása, a jármű kormányozhatóságának nehezülése.

A gumiabroncsok túlterhelése miatt keletkező kár és kopás hasonló az abroncsban a túl alacsony nyomás miatt kialakuló sérülésekhez. Azonban ilyenkor sokkal nagyobb a kopás intenzitása és a sérülések súlyossága.

A jármű túlterhelése a gumiabroncs nyomásának növelésével nem ellensúlyozható.

6.4 A futómű szerelvényeinek, szerkezeti elemeinek meghibásodásai

Ahogy korábban már említésre került, a használat során sérülhetnek a jármű gyári kerékbeállításai. Emiatt módosulnak az eredeti méretarányok, nőnek a rések a kapcsolódási pontokban. Arról, hogy a kerekek dőlésszöge eltérhet az előírttól, az alábbi tényezők tanúskodhatnak:

•  a gumiabroncs futófelületének jellemző, egyenetlen, egyoldalú kopása;
•  a gumik okozta megnövekedett zaj a közlekedés során;
•  a gumiabroncsok „sikítása” a kanyarokban kisebb sebességnél is;
•  az autó menettartási stabilitásának elvesztése az úti egyenetlenségekre való ráhajtáskor;
•  a kormányzott kerekek érezhetően nehezülő kezelhetősége, a jármű menetiránytól való letérése a kormány elengedése esetén.

Ha a jármű kormányzott kerekeit a számukra előírttól eltérő szögben szerelik fel, az kb. 1,5-2-szeresen nagyobb mértékű, egyenetlen, és alapvetően a gumiabroncs egyik oldalán jelentkező kopást eredményez, megnöveli az üzemanyag-fogyasztást és a gyakori előreláthatatlan terhelésekkel kapcsolatban a felfüggesztés elemeinek kopását, jelentősen rontja a jármű stabilitását és kormányozhatóságát és a közúti közlekedés biztonságát.

A kanyarokban, egyenetlen vagy síkos úttesten történő közlekedésnél a helytelen kerékösszetartás gyakran vezet kisodródáshoz, de akár kerékleválást és ebből adódóan súlyos balesetet is okozhat.

A kerekek túlzott össze- vagy széttartása miatt intenzívvé válik a gumiabroncsok futófelületi kopása, mivel a futófelület elemei „radíroznak” az úttesttel való kontaktus során. Túl nagy kerékösszetartás esetén jelentős kopás a gumiabroncs futófelületének külső oldalán tapasztalható, ahol az oldalsó profiléleknél az autó hosszanti tengelye felé irányuló kopás alakul ki. Túl kis kerékösszetartás, pontosabban széttartás („negatív összetartás”) esetén a futófelület belső oldalán tapasztalható harántirányú ferde, fűrészfog alakú kopás.

Külön meg kell említeni, hogy a kerekek összetartása sokkal nagyobb mértékben hat a gumiabroncs futófelületi kopására, mint a széttartás, viszont kisebb mértékben az autó stabilitására a közlekedés során. Ha bármelyik irányban túl nagy a kerék össze- vagy széttartása, az a stabilitás rovására megy – az autó „kacsázni” kezd az úton, különösen nagy sebességeknél.

Ha a jobb és a bal kerék széttartása asszimetrikus, akkor problematikussá válik az autó egyenes menettartásának megőrzése, aminek következtében állandóan korrigálni kell a kormánnyal az autó haladását. Ezért a gumiabroncsok futófelületén lépcsőzetes, fűrészfog-kopás alakulhat ki. Ha az asszimetrikus kerékszéttartáshoz még az első kerekek helytelen összetartása is párosul, akkor a gumiabroncsok kopása egyenetlen lesz.

6.5 A lengéscsillapítók műszaki állapotának romlása és a hátsó futómű-geometria eltérése a normától

A lengéscsillapítók műszaki állapotának romlásakor a gumiabroncs futófelülete is erősebb kopásnak van kitéve, különösen a göröngyösebb, hepehupás utakon. A futómű rudazatának deformálódása a kerekek „kacsázásához”, össze- vagy széttartásuk módosulásához vezet. Emiatt a futófelület egyre nagyobb kiterjedésű fűrészfog alakú kopást szenved. A futómű rudazatának deformálódásától függően a gumiabroncsok vagy a jármű egyik, vagy annak mindkét oldalán kopnak. Ha nem szüntetik meg ennek a jelenségnek az okát, akkor idővel a teljes futófelületen hullámszerűen elkopik a mintázat.

6.6 A jármű szakszerűtlen vezetése

A gumiabroncsok működőképessége és élettartama nagy mértékben függ a járművezető vezetési képességeitől, tapasztalatától. Itt az alábbiakat kell figyelembe venni:

•  helyből indítás kerékkipörgéssel;
•  hirtelen fékezés, különösen kerékkipörgés esetén;
•  nagy sebességű haladás a kanyarokban, hirtelen előzés;
•  különféle akadályokra való ráhajtás;
•  a gumiabroncs járdaszegély köveihez való odanyomása, síneken történő nagy sebességű áthaladás stb.

Túl hirtelen indítás esetén megnő a sebességváltó szerkezeti elemeire gyakorolt erőhatás, a kerekek kipörgése miatt jelentősen emelkedik a gumiabroncsok helyi kopásának intenzitása.

Hirtelen fékezés esetén a futófelület kiemelkedő mintaelemei „radírozzák” az úttestet, az úttesttel való érintkezés helyén növekszik a súrlódás és a hőmérséklet; megnő a futófelület gumianyagának elhasználódása. Minél nagyobb sebességnél, illetve minél „élesebben” történik a hirtelen fékezés, annál erősebb a futófelület kopása. A gyakori fékezések hatására először lokális kopás jelentkezik a futófelületen, amit a szövetbetét és a szövetváz rétegeinek károsodása követ. A túlterhelt járművek gyakori hirtelen fékezései esetén a futófelület akár le is szakadhat az abroncsról.

Ha a gépkocsi nagy sebességgel vesz be egy éles kanyart, akkor a kerékre a forgásából eredő centrifugális erőn kívül a kanyarodás okozta centrifugális erő is hatással van. Ezen erők együttes hatása megnöveli az úttest reakcióját, amely igyekszik elszakítani az abroncsperemet a felnitől.

7. A gumiabroncsok karbantartása a járművek tulajdonosai által

A szállítással foglalkozó vállalatok eszközállományainak minél teljesebb kihasználása és az üzemeltetési költségek csökkentése érdekében a tehergépjárművek tűréshatárig koptatott futófelületű gumiabroncsait, amennyiben nincs rajtuk további használatot kizáró defekt, nem selejtezik le, hanem:

újravágással mélyítik a futófelület mintaárkait; a mélyített mintázat elkopását követően felújítják az abroncsot – új futófelületet tesznek rá. Ezen kívül az alábbi követelményeket szükséges betartani:

a gumiabroncsok tárolását, a járművek abroncsokkal való ellátását, azok fel- és leszerelését a vonatkozó előírásokkal és a járművek gyártóinak ajánlásaival összhangban kell végezni;

a járművek parkolására fenntartott helyeket meg kell tisztítani a kosztól, olajtermékektől, kenőanyagoktól, különféle vegyi és más anyagoktól, amelyek károsíthatják a gumit;

fedett parkolók esetén a járműveknek legalább egy méteres távolságra kell állniuk a fűtőtestektől;

tilos 2 napnál hosszabb ideig egy helyben parkolni a teljesen megrakodott járművet, rakomány nélkül ez az időtartam – 10 nap;

téli hibernálás esetén a gépjárművet fel kell bakolni, hogy a gumiabroncsok teljesen tehermentesítve legyenek; nyitott parkolóban való tárolás esetén a gumiabroncsokat védeni kell a napsugarak közvetlen hatásától;

a gumiabroncs nyomásának meg kell felelnie a jármű kezelési útmutatójában vagy más szabványos dokumentumban előírt értéknek. Rendszeresen, legalább kéthetente egyszer ellenőrizni kell az abroncsnyomást;

tilos a járművek olyan gumiabroncsokon való parkolása, amelyekben az előírtnál alacsonyabb a belső nyomás értéke;

a gumiabroncsok használata csak megfelelő műszaki állapotú járműveken engedélyezett;

folyamatosan figyelemmel kell kísérni a futófelület kopását, egyenetlenségek észlelése esetén elemezni kell a lehetséges kiváltó okokat és el kel hárítani azokat;

A kerékcseréket a gépkocsi gyártójának ajánlásai szerint kell végezni.

A futófelület megengedett profilmélysége a kopásjelzők láthatóvá válása alapján állapítható meg. A futófelület legkisebb maradvány profilmélységét, amely alatt a gumiabroncs már nem használható tovább, személygépkocsik esetén 1,6 + 0,5 mm-ben határozták meg.

1. Gyári és használatból eredő sérülések és defektek, amelyek alapján a gumiabroncsok további használata felfüggeszthető

1.1 Gyári sérülések:
rétegleválások a szövetvázban, a szövetbetétben és a az abroncsperemen;
gyűrődések a peremtalpon és a peremorron a peremvédő összepréselődése miatt;
a peremhuzal széleinek láthatóvá válása;
a légzáró gumiréteg leválása, leszakadása a szövetváz belső részén és az abroncsperemen;
a futófelület, az oldalfal és a légzáró réteg leválása;
kemény anyagok bepréselődése a gumiabroncs belső és külső felületén;
az acélbetét láthatóvá válása a szövetvázból;
repedések az abroncs gumianyagában;
sorja képződés a peremorron és a peremsarkon, az acélbetét láthatóvá válása, kilógása.

1.2 Használatból eredő sérülések:

a futófelület idő előtti egyenetlen kopása az első kerekek rosszul beállított összetartása (széttartása), hirtelen fékezések és indítások, a kerékcsapágyak és a kerékagyak kopása és ellazulása, a kerekek túl nagy radiális és oldalirányú ütése miatt, továbbá a futófelület mintázatának tűréshatárt meghaladó mértékű kopása a gumiabroncs túl hosszú idejű használata miatt.

a szövetváz károsodása a túl alacsony nyomású gumiabroncsokon való közlekedés miatt.

a futófelület középső részének intenzív kopása túl magas nyomású gumiabroncson való közlekedés miatt, a szövetváz szakadása a jármű vagy a kerekek túlterhelése, a súlyoknak a karosszérián való egyenetlen eloszlása okán, továbbá nagy sebességen úti akadályokba történő ütközés miatt. mechanikai sérülések:

a futófelület vagy az oldalfal szúrt vagy vágott sérülései, a szövetbetét és az abroncsperem károsodása a gumiabroncs fel- és leszerelési szabályainak megsértése miatt, a gumiabroncs hermetikusságának elvesztése mechanikai sérülések miatt.

1. sz. Melléklet AZ ACÉLBETÉTES GUMIABRONCSOK HASZNÁLATI SZABÁLYAIHOZ